A gyémánt tisztasága arra utal, hogy a gyémánt milyen mértékben mentes az apró szennyeződésektől. A zárványoknak nevezett parányi, szabad szemmel többnyire nem látható képződmények még akkor keletkeztek, amikor a gyémánt a földköpenyben a hatalmas hő és nyomás hatására átkristályosodott. Ezek adják a gyémánt egyedi jellegét. A gyémánt tisztasági fokát az határozza meg, hogy a zárványok tízszeres nagyításnál milyen mértékben vehetők észre, mennyi van belőlük, milyen típusúak, milyen a színük, a méretük, és hogyan helyezkednek el a gyémántban. Felületi hibának számít a karcolás, a repedés. A zárványok természetes képződmények a gyémánton belül: apró hasadékok, foltok, és valamilyen kristályt, akár gyémántot, akár más ásványt tartalmaznak. A ritka gyémántok legritkábbjai, melyeket tökéletesként minősítenek, minden olyan belső vagy külső hibától, szennyeződéstől mentesek, amelyek tízszeres nagyításnál észrevehetőek.

Különleges ritkaságuk miatt sokkal magasabbra értékelik őket, mint azokat, amelyek parányi zárványokat tartalmaznak, jóllehet ezek a zárványok semmilyen hatással nincsenek a gyémánt fényjellemzőire vagy szépségére. Az alacsonyabb besorolású – apró zárványokat tartalmazó, 2-es vagy SI2-es – gyémántokban sincsenek szabad szemmel látható szennyeződések vagy zárványok.  A besorolási fokozatok között olyan finom különbségek vannak, hogy az üzletben kínált gyémántokat látva még egy ékszerész sem képes az öt legmagasabb tisztasági fokozatot megkülönböztetni.  Egy azonos csiszolási minőségű, SI2-es tisztaságú gyémánt pontosan ugyanolyan ragyogó, mint a tökéletes tisztaságú, még ha értékében jócskán el is marad tőle.  Azok körében, akik számára a szépség a legfontosabb szempont, a VS2-es és SI1-es gyémántok igen népszerűek. Az egyforma súlyú, színű és csiszolású gyémántok ára tisztasági jellemzőik függvényében rendkívül nagy eltérést mutat. A nemzetközileg elfogadott minősítési rendszerben a gyémántok tisztaságuk szerint öt csoportba sorolhatók.